Napjainkban egyre nagyobb figyelmet kap a jóllétünk, ellenállóképességünk az élet minden területén, nem véletlenül, hiszen szédítő sebességgel változó világunkban naponta kell újabb kihívásokkal szembenéznünk és bizonyítani stabilitásunkat, rátermettségünket. Ezzel kapcsolatosan felmerülő fogalom az az érzelmi agilitás, de mit is takar a szó tulajdonképpen?
Az érzelmeinket nem zárhatjuk ki
Köztudott, hogy az érzelmeink, ha akarjuk, ha nem, vannak. A külvilágból jött ingerekre akaratunk ellenére is reagálunk. Érzelmeink a kívülről jövő információk hatására testi válaszokat generálnak, mint például szapora szívdobogás, izzadás, az izmaink befeszülése vagy ellazulása, így hangolva rá a viselkedésünket egy adott helyzethez. Néha bekapcsol a hatodik érzékünk, például megérezzük, ha valaki nem mond igazat nekünk. Vannak helyzetek amikor régi emlékek nyomán túlzó védelmi reakciók kapcsolnak be bennünk és a környezetünk számára nem érthető módon reagálunk az adott helyzetben. Ilyenkor torzul bennünk az adott helyzet értékelése, mert az emlék hatására születik meg bennünk a válaszreakció és nem a valóságnak megfelelően.
Sokan az elrejtést vagy a torzítást választják
Az érzelmeket, a valódi érzelmeket kevesen vállalják fel inkább a torzítást vagy az elrejtésüket választják. az is előfordul, hogy minden tudatosságot nélkülözve ösztönből reagálunk egy adott helyzetre. Ilyenkor a másik fél csupán annyit érzékel, hogy egy egyszerű kérdésre vagy helyzetre szokatlan reakciót kap. Ha ezeket a kínos helyzetek szívesen elkerülnénk akkor mindenképpen érdemes tudatosan foglalkozni az érzelmeinkkel. Meg kell tanulnunk felismerni és elfogadni őket.
Ehhez kapcsolódik az érzelmi agilitás, amely adott esetben a reakcióink merevségét hivatott felszámolni. abban van a segítségünkre, hogy egy adott esetben egy valamilyen korábban berögzült minta helyett sokkal inkább a helyzethez illőbben reagálhassunk. Az érzelmi agilitás tulajdonképpen azt jelenti, hogy a kívülről érkező érzelmi ingerekre, az érzelmi rendszerünk jelzéseire asszertíven, tudatosan reagálunk, időben felismerve és elfogadva az érzelmeinket, bármilyenek is legyenek.
A saját értelmezéseinket valósnak tekintjük
Az elménk tulajdonképpen egy szinte szünet nélkül fogadja és értékeli a külvilágból érkező információkat, amelyek láthatóak, tapinthatóak, hallhatóak vagy bármely más módon érzékelhetőek. Ezek értelmezése egy saját belső mozit eredményez, amely belső monológhoz vezet, amit tulajdonképpen lefolytatunk magunkban. Megbeszéljük magunkkal mit tegyünk, hogyan reagáljunk az adott helyzetben, mindezt az addigi tapasztalataink alapján tesszük. A veszély abban rejlik, hogy a saját értelmezéseinket többségében valósnak tekintjük, anélkül, hogy megkérdőjeleznénk őket. Ezek között pedig vannak pozitívok, negatívak, ami biztos, hogy nem mentesek az érzelmektől és ítéletektől.
Az érzelmek és ítéletek megfogalmazása alapjául szolgálnak a meggyőződéseink, berögződéseink kialakulásának. Például amikor a családom kinevetett mert a rádióban szóló zenére táncoltam, meg voltam róla győződve, hogy azért teszik mert rosszul táncolok. Ez azóta is szilárd meggyőződésem. ilyen alapokon nyugszik az önkorlátozó hiedelmeink szinte mindegyike. Ha valaki más kapja a kinevezést: akkor azt gondoljuk mi nem vagyunk elég jók. A nehéz feladatoknál: „ezt én biztos nem fogom tudni megoldani.”
Hogyan zajlik ez le bennünk:
- Először bekúsznak a negatív gondolatok, amelyeket mi tényként kezelünk, mintha a valóság lenne.
- Felbukkannak az ehhez kapcsolódó emlékek, szimbólumok.
- Ehhez társulnak a kapcsolódó érzelmek, mert a saját gondolatainkhoz minden esetben érzelmeket kapcsolunk.
Ahhoz, hogy ne szippantson be ez az érzelmi spirál először fel kell, hogy ismerjük mi történik és tudatosan a kezünkbe kell venni az irányítást. Szembe kell néznünk a tényekkel és ítélkezéstől mentesen kell kiértékelnünk az adott helyzetet. Ezután lehetővé válik, hogy kitágítva a perspektívánkat előre tekintve megtaláljuk a saját utunkat az adott helyzetben és tovább léphetünk.