Vezetőként egyik fontos feladatunk elgondolkodni azon, hogy viselkedésünkkel milyen hatással vagyunk a szervezetre? Milyen összefüggés van aközött, hogy hogyan viselkedünk, milyen példát mutatunk és milyen légkör alakul ki a szervezet tagjai között.
A példamutatás számít, nem amit mondunk
A gyereknevelésben, akik már gyakorló szülők vagy már felnőttek a gyermekeik bizonyára átélték azt a pillanatot, hogy oh, ezt nem csinálom, mert nem akarom, hogy a gyerek eltanulja. Ha valami nem sikerül akkor elhangzik egy cifra:” Egye meg a tyúk a meggyet!” vagy a „Macska rúgja meg!”. Igyekszünk kerülni a nyomdafestéket nem tűrő indulatszavakat, nehogy a gyermekünk használni kezdje azokat. Ha a gyermekünk azt, látja, hogy bármilyen nehézség bukkan fel az életünkben mi mindig a megoldás keressük és nem a kifogásokat, akkor ezt a mintát fogja követni az életben. Ha kitartónak és elszántnak lát minket akkor ő is kitartó és elszánt lesz.
A személyiségünk nagy része mintákból épül fel. A legfőbb mintaadók természetesen a szüleink, mellettük pedig a többi felnőtt tekintélyszemély. Szokások alakulnak ki, mint például az esti meseolvasás, amelyekhez kellemes emlékeket kötünk és vannak olyanok is, amikor leszidtak bennünket ezek is nyomot hagynak bennünk. Minden, ami történt velünk lenyomatott hagy bennünk, mintaként beépül a személyiségünkbe.
A vezetői példa beépül a dolgozók személyiségébe
Pontosan így zajlik ez szervezeti szinten is. A vezető által nyújtott példa beépül a dolgozók személyiségébe. Az ő feladata az új minta bemutatása és ő segít elsajátítani azt. Egy szervezet kultúrájának megváltoztatásához évekre van szükség. A vezető feladata, hogy példát mutasson az új mintával és segítse a csapat fejlődését a változásban. Szervezetfejlesztőként felbecsülhetetlenül nagy hatással bír az emberekre. Ahogyan ő viselkedik úgy fognak a dolgozók is. A jó példával elöl járó főnököt követik az emberei. Ahogyan az élet semmilyen területén nem működik, itt sem fog a „vizet prédikál és bort iszik” verzió.
Ha a főnök mindenért vállalja a felelősséget, azt, amikor elront valamit akkor ezt méltán várhatja el a dolgozóitól is és el is fogja érni ezt. Ha a dolgozók nem látják a vezetőtől, hogy saját magára is vonatkoztatja az értékrendet, amit elvár tőlük akkor ők sem tartják majd saját magukra érvényesnek. A vezető mindenben példa és sohasem azzal, amit mond, mindig azzal, amit tesz. Ha higgadtan reagál érzelmileg megterhelő helyzetekben is akkor tisztelni fogják. Ha kiborul és drámázik akkor elveszti a tekintélyét és nem lesz többé hiteles.
Hitelesség, hitelesség, hitelesség….
Jó példa lehet egy plusz kilókat viselő személyi edző, aki hamburgeren és kólán él és a kollegája, aki egészséges ételeket eszik és kidolgozott izmokkal rendelkezik. Semelyikünk számára nem kérdés melyiket választjuk, hogy vele dolgozzunk az alakunkon.
Ha könnyen elragad az indulat és nehéz asszertívnak maradni akkor érdemes megvizsgálni a hozott családi mintáinkat. Fel kell, hogy ismerjük milyen hatással vannak az indulataink a többiekre és a szervezeti kultúrára és meg kell tanulnunk az új mintát rögzíteni. Minden helyzetben meg kell értenünk a másikat is és azt is, hogy az adott szituáció miről szól.
Van, amit nem magyaráztunk el elég érthetően vagy csupán nem szeretné vállalni az adott munkatárs a felelősséget. Mindkét eset előfordulhat. A megoldás, hogy indulat nélkül asszertívan el tudjuk mondani az adott helyzetben mit érzünk és miért ezzel megteremtve a helyzet megoldásának lehetőséget. Mindenkinek lehet rossz napja, az teljesen rendbe van, de tudatosan kell kezelni.
Az elv minden emberi kapcsolatunkban érvényesül
Hasonlóan ahogyan a párkapcsolatokban is. Ha megsértődünk és nem mondjuk el mi az oka, azzal romboljuk a kapcsolatot. Ha nem tudunk beszélni egymásnak arról mit érzünk, akkor lehetetlenné tesszük a problémák megoldását és ez a kapcsolat széthullásához vezethet. Ez egyáltalán nem könnyű feladat és akár szakember segítségét is igényelheti.
A viselkedésünkkel hatással vagyunk a környezetünk egészére a családban és a munkahelyünkön egyaránt. Ha magunkon változtatunk az hatással lesz mindenki másra is, akivel kapcsolatban vagyunk. Azt az értékrendet, amit másoknak tanítunk saját magunkra is érvényesnek kell tekintenünk, mert másképp nem leszünk hitelesek. Ehhez kell önismeretre és önbizalomra kell szert tennünk. Ezek birtokában tudunk fejlődni és fejleszteni másokat is.