+36-20-662-4569 christina.kulcsar@gmail.com

A hatékony kommunikáció elsajátítása nem is olyan egyszerű. Mi az önérvényesítés módja a munkában és a magánéletben? A kommunikációs egyidős az emberiséggel és minden társas kapcsolat alapjául szolgál. Tulajdonképpen információcsere egy közös jelrendszer által.
A kommunikáció nehézségét az adja amikor a közlő fél nem úgy tudja kifejezni magát ahogyan szeretné vagy a befogadó fél nem azt érti a mondandóból, amit közölni szeretnének vele. Erre van megoldás. Különféle technikákat sajátíthatunk el például kommunikációs tréningen szakember közreműködésével. A jó kommunikációra nem csupán a munkában, de a családban és a párkapcsolatunkban is elengedhetetlenül szükségünk van. Nyíltan, őszintén meg kell, hogy fogalmazzuk a vágyainkat, megoldani valóinkat, ami szorosan összefügg az önérvényesítéssel.

A jó kommunikáció elönyös helyzetbe hozhat

A jó kommunikáció előnyös helyzethez juttat, célja, hogy szimpátiát, együttérzést keltsünk vele és kezelni tudjuk az esetleg felbukkanó ellentéteket. A verbális kommunikáció nem csupán szavak összessége. Nagy jelentőséggel bírnak a hangsúly, a hangerő, a szünetek, a túl lassú vagy túl gyors beszédnek.
Az önérvényesítésben szerepet kap az empátia, a stílus és a személyiségjegyek is. Természetes, hogy olyanokkal esik jól beszélgetni, akik figyelnek ránk. Aki nem figyel, vagy csak bólogat azzal unalmas.

A nem működő kommunikáció nagyobb bajokat is okozhat hosszú távon. A kommunikáció során mindig sérül az információ. A verbális mellett a metakommunikáció is igen nagy szerephez jut. Amikor valamiről beszélünk a szavakon túl az érzelmek is jelen vannak. Sokat hallunk a bizonyos női megérzésről, amikoris a szavakon túli jeleket érzékeli az elhangzó információkból a fogadó fél. Nagyon fontos, hogy figyeljünk magunkra és a másik félre is.

Aki meg sem szólal az is kommunikál

Ahogyan az életünk területén mindenhol, itt szerephez jut a genetika, azonban nem csupán a családon belül, hanem a rassz ahová születünk is szerepet kap a hogyanban. A kisbaba figyel és tanul, azonban a szocializáció nem csak családi szinten zajlik, hanem a különböző közösségekben, bölcsődésben, óvodában, iskolában. Mindezek hatnak a személyiségfejlődésre. Aki meg sem szólal, az is kommunikál a megjelenésével, a testtartásával vagy olyan jelekkel, mint izzadás vagy elpirulás.

A kommunikáció fajtái

Verbális kommunikáció szavakkal vagy írásban. Nem verbális kommunikáció szavak nélkül zajlik szinte észrevétlenül.
A passzív kommunikáció azokra jellemző, akik nem lépesek úgy kommunikálni, hogy változtassanak a helyzetükön, akiket könnyen, kihasználnak.
Az agresszív kommunikáció alkotóeleme a kiabálás és csapkodás, ami haragot vagy félelmet kelt a másik félben. Rövidtávú eredményt lehet elérni vele.
Passzív-agresszív: rengeteg frusztrációval jár, minden érintett dühös és eredménye sincs.

Asszertív kommunikáció: Ez a legjobb megoldás, amit választhatunk. Őszinte és mindkét fél érzéseit és nézőpontjait figyelembe veszi. Kerüli a közvetlen konfrontációt, a kapcsolatfelvétel során pozitív hozzáállás a jellemző. A mások szükségleteit és érzéseit figyelemebe veszi. Felelősek vagyunk az érzelmeinkért és kapcsolódunk másokhoz. Jellemző az őszinteség, nyugodtság, közvetlenül és határozottan közöljük az elképzeléseinket, döntéseinket és fejezzük ki az érzéseinket.

A kommunikáció finom és mély folyamat, amelynek célja kapcsolatot létesíteni másokkal, ami nem csupán szándékokat, hanem érzelmeket is közvetít. A hibás kommunikáció konfliktusokat gerjeszt a kapcsolatainkban, de a jó hír az, hogy a hatékony kommunikáció tanulható például asszertivitás tréningen vagy kommunikációs tréningen.

  • Bánjunk úgy másokkal, ahogyan mi szeretnénk, hogy velünk bánjanak.
  • Mindig hallgassuk végig a másik felet.
  • Ne várjunk el mindig minden egyetértést másoktól.
  • Mi is tévedhetünk.
  • Fogadjuk el, hogy mások másként gondolkodnak, mint mi.
  • A mások véleményét tartsuk tiszteletben akkor is, ha nem értünk vele egyet.
  • Mindenkinek joga van másként gondolkodni.
  • Fogalmazzunk világosan és érthetően.
  • Győződjünk meg róla, hogy a másik fél megértette a mondandónkat.
  • Kerüljük a vitát.
  • Ne erőltessük rá a másik félre a saját véleményünket.