+36-20-662-4569 christina.kulcsar@gmail.com

Stresszes, érzelmileg megterhelő helyzetben többnyire automatikusan reagálunk:

  • kihátrálunk a konfliktusból
  • dominálni próbáljuk a konfliktus másik résztvevőjét
  • vagy lefagyunk.

Ezeket az üss vagy fuss vagy ledermedés reakciókat lecserélhetjük tudatos reagálással, ehhez pedig csupán néhány konfliktuskezelési stratégiát kell ismernünk. Egy adott konfliktus megoldásában segít, ha a résztvevők konfliktuskezelési startégiáját kidolgozzuk.

Kenneth L. Thomas és Ralph H. Kilmann pszichológusok az alábbi öt konfliktuskezelési stratégiát különítenek el, aszerint, hogy önérvényesítő vagy együttműködő az érintett hozzáállása.

  • Versengő
  • Problémamegoldó
  • Kompromisszumkereső
  • Elkerülő
  • Alkalmazkodó

Az elkerülő konfliktuskezelési stratégia

Az konfliktuskerülő nem érvényesíti az akaratát és az együttműködés is gondot okoz a számára. Amit szeretne, az, hogy láthatatlan legyen, halogat, elhalasztja a döntéseket, kihátrál a nehézségek elől.

Ez a megoldás kényelmes, ha a megoldáshoz nem adottak a lehetőségek:

  • Például az érintettek túl sok érzelmet visznek a megoldásba vagy nincs elegendő információ vagy eszköz a megoldáshoz.
  • A probléma nem lényeges vagy vannak, akik jobban megoldanák.
  • A megoldás következményei több kárt okoznak, mint hasznot.

Ha ezt gyakran alkalmazzuk:

  • A probléma megmarad csak a megoldást késleltetjük.
  • A probléma nagyobbá válhat
  • Az önbizalom tovább zsugorodhat

Versengő konfliktuskezelési stratégia

  • Magas önérvényesítés, magabiztosság minimális együttműködési hajlandósággal ötvözve.
  • Alkalmazója erővel szerzi meg amit akar, érvényesíti az akaratát, mind attól függetlenül, hogy másoknak mire lenne szükségük. Érvényesíti az igazát mindenáron.

Hasznos, ha:

  • Gyorsan kell dönteni, cselekedni.
  • A szükséges döntés várhatóan nagy ellenállásba ütközik
  • A másik fél visszaélne az együttműködő magatartással

Ha túl sokszor alkalmazzuk:

  • Az érintettek megtartják maguknak a véleményüket, mindenben mindig egyet fognak érteni a felszínen.
  • A bizonytalanság, segítségkérés a gyengeség jelévé válik
  • Rombolja az emberi kapcsolatokat

Alkalmazkodó konfliktuskezelési stratégia

  • Alacsony önérvényesítés, túlzó alkalmazkodás
  • Saját igények háttérbe szorítása
  • A másik fél igényeinek kritika és feltétel nélküli elfogadása (nagylelkűség, önfeláldozás)

Előnyös, ha:

  • A megoldandó a másik félnek sokkal fontosabb.
  • Kapcsolati tőkét építünk a jövőre gondolva
  • Gyenge pozícióban vagyunk és veszteségek minimalizálása a cél
  • Nem akarunk energiát fektetni a döntésbe

Ha túl gyakran alkalmazzuk:

  • A javaslatok elsorvadnak, megáll a személyes fejlődés, elsikkad a kreativitás, eltűnnek a saját célok.
  • Csorbulhat az önbecsülés, az önbizalom.
  • A konfliktus újra és újra felbukkanhat

Kompromisszumkereső konfliktuskezelési stratégia:

közepes önérvényesítés és együttműködés.

A kompromisszumkereső viselkedés a felek számára kölcsönösen elfogadható megoldás keresését jelenti, amelynek során mindkét fél hajlandó lemondani bizonyos igényeiről.

Ez előnyös lehet, ha:

  • Komplex a probléma és kevés a rendelkezésre álló idő a megoldásra
  • A célok nagyon fontosak
  • A felek egyenlő erősek és elkötelezettek az érdekeik mellett

Túl gyakran alkalmazva:

  • Elsorvadhat a valódi cél: a megalkuvások az adott helyzetnek szólnak és nem feltétlenül jelennek meg bennük a hosszútávú célok.
  • Minden érintett vesztesnek érezheti magát

Problémamegoldó konfliktuskezelési stratégia:

magas önérvényesítés és együttműködés

A problémamegoldó minden érintett számára kielégítő megoldást keres az érdekek megértésével és figyelembevételével, kreatív megoldásokkal.

Remek megoldás abban az esetben, ha:

  • Teljes egyetértés szükséges a megoldáshoz
  • A résztvevők mindegyik erősen érintett érzelmileg
  • A résztvevők hajlandóak fejlődni és tartós megoldásra van szükség

Túl gyakran alkalmazva:

A triviális kérdések megoldásához nagy idő és energiabefektetésre van szükség

Melyik stratégiát válasszuk?

Nincs olyan, hogy mindig beválik stratégia. Valamennyi konfliktuskezelési módnak megvannak az előnyei és hátrányai, amelyek mellett vagy ellene szólnak. Alapvetően az emberek többsége mindegyiket használja különböző mértékben. Gond akkor szokott lenni amikor a másik fél szempontjait teljesen figyelmen kívül hagyják. Az, hogy mit választunk és az mennyire lesz hatékony azt mindig az adott helyzet határozza meg. Az önérvényesítés és az együttműködés mellett kiemelten fontos a tudatosság, az hogy mindig képesek legyünk felismerni mi működhet a legjobban az adott helyzetben és azt alkalmazni is tudjuk.