Vajon mindig, minden helyzetben segít az asszertivitás? Vagy van, amikor választhatjuk az agressziót a passzivitást vagy a manipulációt.
Akadnak helyzetek amikor nem az asszertivitás a legjobb választás. Vészhelyzetben azonnal kell cselekedni, ebben az esetben az agressziót érdemes választani.
- Ha a szóban forgó ügy a másik fél számára fontosabb akkor jobb a passzivitást választani.
- Ha még nem tudjuk pontosan mit szeretnénk, akkor kérjünk időt.
- Az asszertivitás a határaink kijelölését is magában foglalja.
- Ha asszertív vagyok akkor bármilyen helyzetben megállom a helyem.
Az őszintén felvállalt vélemény és hitelesség segíti a nehéz helyzetek megoldását még akkor is, ha nem találunk egy mindenki által elfogadott közös nevezőt.
Az asszertivitást nevezhetjük egy kommunikációs stílusnak, amely speciális technikákat, eszközöket és megoldási módokat használ. Mindemellett jellegzetes hozzáállás jellemzi: tisztelet, nyugalom, higgadt viselkedés, hitelesség, őszinteség. Mindezzel együtt az asszertivitást nem kell, hogy különálló kommunikációs stílusnak tekintsük, mert valójában egyfajta rugalmasságot jelent. Az adott helyzetben képesek vagyunk higgadtak maradni és megfelelően viselkedni.
Őrizzük meg a rugalmasságunkat
Amellett, hogy képviseljük a saját érdekeinket, a másik fél érdekeit is szem előtt tartjuk és meghallgatjuk a nézőpontjait. Mindeközben a rugalmasságot mindvégig megőrizve. Nem rejtjük véka alá a véleményünket és saját magunkat sem toljuk előtérbe, inkább az adott helyzetnek megfelelően viselkedünk.
A széles cselekvési lehetőségekből rugalmasan választunk és ami a legfontosabb, nem automatikusan a régi minták alapján választunk, hanem az összes érintett érdekeit szem előtt tartva döntünk.
Érdemes figyelni a saját tökéletesség utáni vágyainkra is. Hasznos-e vagy szükséges-e a tökéletesség? Tényleg mindig asszertívnek kell lennünk? Jó-e, ha mindig alkalmazkodunk minden helyzethez és mindig tudatosan áttekintve választjuk ki a reakciónkat? Tökéletesen kell mindig mindent csinálnunk?
Tökéletesnek lenni szükségtelen
Szerencsére szükségtelen tökéletesnek lennünk bármiről is legyen szó, így az asszertivitásban sem kell. A kapcsolataink képlékenyek és a konfliktusok, változások ennek a velejárói. Hosszú távon nem az a fontos, hogy a kapcsolat tökéletes és harmonikus legyen és mindig kifogástalan legyen a kommunikáció. A fontos, hogy az akarva akaratlanul félrecsúszott, hibás kommunikációt helyreállítsuk.
A helyrehozott kiabálás, megbántás, elkésés miatti őszinte bocsánatkérés több bizalmat, hálát és örömöt teremt, mint a konfliktus előtt volt a felek között. Annak a rendkívül fontos tudásnak a birtokosává tesz minket, hogy meg tudjuk oldani a kapcsolati konfliktusainkat. Azt megtanulhatjuk ezáltal, hogy a negatív érzéseket pozitív követi abban az esetben, ha hajlandóak vagyunk és tudunk erről beszélni. Nem maradunk a harag és a düh bilincsében, meg tudjuk oldani a problémát. Tudatosan képesek vagyunk megváltoztatni az érzelmi állapotunkat.
Összességében kijelenthetjük, hogy nem érdemes és nem is kell mindig asszertívnek lenni. Ami fontos, hogy a másokkal való kapcsolódásokban is maradjunk önmagunk és nem baj, ha hibázunk, mert mindig van mód a javításra is. Ezek a kérdések alapjaiban határozzák meg a kapcsolataink és az életünk minőségét.