Egyre több munkavállaló problémája, hogy unja a munkáját. A kihívások, amelyek eleinte izgalmassá tették a feladatot megszokássá szelídültek, amely miatt fásultan morzsolják a mindennapokat a dolgozók. Nem valószínű, hogy mindez a kitartás hiánya vagy lustaság lenne és mindenképpen változás után kiált. Általában ezzel kéz a kézben jár az is, hogy nem ismerjük a valódi célt miért is dolgozunk, így nem látjuk értelmét a ránk bízott feladatoknak. A munka elvégzésének motivációja a belénk nevelt kötelességtudat és az, hogy a fizetésünkre szükségünk van, mert a számlákat fizetni kell. A változás utáni vágyunkat visszafogja, hogy nem tudjuk, hogyan kezdjünk hozzá.
Mit tegyünk, ha unalmas a munkánk és szeretnénk váltani?
Elég nagy kuszaság van bennünk, egyik nap ez tetszik másik nap amaz. Van, amikor sokféle dolog érdekel, máskor pedig semmi nem tud fellelkesíteni. Mindez motiválatlanná tehet, egyre nehezebben vesszük rá magunkat a megoldás keresésére. Az álláskeresését folyton halogatjuk vagy válogatás nélkül mindenhová elküldjük az önéletrajzunkat a vesztesek nyugalmával. Egyik módszer sem szokott túl nagy eredményességgel kecsegtetni.
Legyen stratégiánk!
Ha unjuk a munkánkat akkor nem kell hanyatt homlok menekülőre fogni, csak hogy mielőbb kikerüljünk ebből a megrekedt helyzetből. Első körben adjunk magunknak időt és gondoljuk át milyen irányba szeretnénk lépni.
Ha jó viszonyban vagyunk a munkaadónkkal akkor nem indokolt a sietség. Tekintsünk úgy az előttünk álló hetekre, mint gondolkodási időre, amíg tisztábban nem látjuk merre tovább. Válasszuk ki az aktuális álláshirdetések közül melyek, amelyeket érdemesnek látunk megpályázni. Ezzel növekszik a pályázati hatékonyságunk, mert az önéletrajzunkat testre szabhatjuk a megcélzott pozíció tükrében. Ez a sikeresség szempontjából döntő fontossággal bír. Mindeközben dolgozhatunk a fejlődésünkön is például egy reziliencia tréning keretei között.
Házon belül is találhatunk megoldást
Az is előfordulhat, hogy mindeközben a jelenlegi munkahelyünkön, házon belül válik lehetségessé a váltás egy sokkal testhezállóbb munkakörben. Ez akkor is előfordulhat, ha most teljesen lehetetlennek látszik.
Amit mindenképpen gondoljunk át alaposan:
Mi az, amiből többet szeretnénk csinálni?
Mi az, amiből mindenképpen sokkal kevesebbet szeretnénk csinálni? Gondoljuk át mi az, ami élvezetes volt az eddig végzett feladatokból.
Mi az, amire vágyunk, ami eddig hiányzott a feladatink közül?
Van, aki az ismétlődő monoton feladatoktól menekül és szellemi kihívásokat szeretne megélni. Ebben az esetben ehhez a vágyhoz érdemes igazítani a munkakeresést, mert ez fogja majd megadni a motivációt ahhoz, hogy ne a pénz legyen az egyetlen motiváció a munkával kapcsolatosan.
Az is fontos szempontnak számít, hogy hosszú távon el tudjuk-e képzelni magunkat vezetői pozícióban nagyobb felelősséggel a vállunkon vagy inkább választjuk a nyugodtabb kiszámíthatóbb alkalmazotti státuszt. Van aki nagyobb ambíciókat dédelget és van aki a nyugalmat választja inkább. Egyik sem jobb vagy rosszabb a másiknál. Egyedül csak az számít mi miben érezzük jól magunkat és ennek tudatában döntsünk a témában.
Mi volt, ami motivált eddig a munkában?
Mi volt, de motiváló? A karrierünk elején az egyetemi évek után varázslatos, hogy anyagilag sok mindent megengedhetünk magunknak, amit addig nem. Vehetünk autót végre vagy elmehetünk egy szép nyaralásra. Ezek az anyagi előnyök sokáig elegendő motivációt jelenthetnek ahhoz, hogy kitartsunk egy kevésbé izgalmas munka mellett, ami akár a szabadidőnk egy részét is felemészti.
Amikor már családunk is van nagy hangsúlyt kap a családdal eltöltött és a pihenésre fordított idő is. Vannak, akik ilyenkor válnak vállalkozóvá, ami amellett, hogy nem jelent a gyakorlatban kevesebb elfoglaltságot mégis bizonyos rugalmasságot enged.
Mindenkinek azért nem ajánlott a vállalkozói lét, mert elég motiváltnak kell lenni hozzá, hogy irányítsuk magunkat, mert ha ez nem sikerül elég könnyen széteshet az üzletünk.